Ha meleg volnék, igyekeznék a lehető legjobban (esetleg: az egyetlen helyes módon) viszonyulni ehhez a helyzethez (végső soron saját magamhoz): nem szégyellném, de nem is hivalkodnék vele, azaz nem vonulnék fel a mai meneten. Az, hogy az ember nem szégyelli szexuális irányultságát, még nem vonja automatikusan maga után, hogy büszke rá vagy annak kell lennie. Ahogy az, hogy nem kell rá büszkének lennie, nem jelenti azt, hogy szégyenkezzen miatta. Egyszerűen fogadja el, mint természetességet, hiszen az ő nézőpontjából az is, mivel nem tud másképp érezni, mint ahogyan érez, nem tud másokhoz vonzódni, mint akikhez vonzódik.

Nincs is ezzel baj, egy egészséges társadalomban legalábbis.

Ugyan mi közünk hozzá, milyen mások szexuális irányultsága?

Mennyiben is tartozik ez ránk?

Miért kéne, hogy zavarjon minket?

Ez az ember legszemélyesebb magánügye. Ezért nem kéne felvonulni sem.

Hivalkodásnak hathat és csak olaj a tűzre azok szemében, akik eleve elítélik az egynemű szerelmet.

(Angliában a melegek „bejegyzett élettársi kapcsolatban” élhetnek, tehát van mód törvényes úton is kifejezni az egymáshoz tartozást. Elton Johnnak és társának 2005-ben már lehetősége volt erre, gyereket is fogadhattak örökbe - Freddie Mercury 15 évvel korábban még nem is álmodhatott ilyesmiről. Ilyen az, amikor nyitottabbá válik egy társadalom korábbi önmagánál. Ilyen az, ami Magyarországon sohasem fog megtörténni. Angliában Elton Johnt lovaggá ütötték, Magyarországon a meleg művészeknek csak sanda célozgatás jut és szexuális irányultságukat használják fel érdemeik kisebbítésére. Igaz, a másik véglet is megjelenik: amikor valaki meleg mivoltát használja fel arra, hogy visszavágjon a dilettantizmusát, tehetségtelenségét kritizálóknak: „Biztos az a bajuk, hogy meleg vagyok!” – Nos, nem kell emiatt aggódnia: itt, akiknek ez a bajuk, nem kertelnek, megmondják nyíltan, nem fognak ködösíteni vagy bármi másra hivatkozni.)

Ezt gondolom általában, most mégis egyetértek a felvonulásukkal, mert szeretett alaptörvényünk egyik kitétele is motiválta, jelesül az, amely kizárja az azonos neműek házasságát. 

KDNP-idézet: "jogos kritikával kell illetni minden olyan törekvést, ami az egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló házasság intézményét bontaná meg, máskülönben még eljöhet az az idő is, amikor valaki a macskájával, a cégével vagy esetleg több személlyel kíván házasságot kötni".

Mennyire kell cinikusnak vagy ostobának lenni egy ilyen kijelentéshez?

Normálisak ezek, de komolyan kérdezem.

Keresztényi buzgalmukban elfelejtik emberszámba venni azokat, akik máshogy gondolkoznak vagy éreznek, mint ők. Azokat, akik mások, mint ők, sőt: azokat, akik nem ők.

Azért két férfi vagy két nő házasságát ne hasonlítgassák már ahhoz, mintha a macskáját akarná elvenni az ember! Vagy az ő nézőpontjukból ennyire a gyermekvállalás (elnézést: utódnemzés) a házasságkötés célja? Vagy nem is értem.

Persze, hiszen értelmes érvekkel alátámasztva nem magyarázzák el, csak Bibliát lobogtatva jönnek ezzel a vérlázítóan cinikus dumával.

Fel sem merül bennük, hogy két ember az egymás iránt való elköteleződését szeretné törvényes formában megerősíteni egymás és (bár nem feltétlenül) mindenki más előtt?

Tudom, tudom: szerintük Isten előtt.

Ha van felsőbb hatalom, tuti nem oly korlátolt, mint ők.

(Kurt Cobain szavaival: „Isten meleg.” Igen. Ha feltesszük, hogy Isten létezik és mindenben és mindenkiben ott van, akkor bizony Isten meleg is.)

Egy olyan párt erőlteti rá az akaratát, gondolkodását (mijét?!) lassacskán már mindenkire, aki, ha nem állt volna össze a Fidesszel, a Parlamentbe maximum csak turistaként mehetne. Mégis úgy adja el(ő) magát, mintha saját erejéből vált volna meghatározó tényezővé, vagy Viktorék nélkül is az volna.

(A nevük is egy vicc: nem keresztények, nem demokraták és messze nem reprezentálják a népet – még a Fidesszel együtt sem. Gusztustalan, hogy az arroganciájukat és a korlátoltságukat a hitükkel igyekeznek leplezni vagy a hitük által érvényt szerezni neki. Még kívülálló ateistaként sem gondolom, hogy e kettőnek bármi köze lenne a „keresztényi értékekhez”, amiket ők fennen hangoztatnak. Demokraták? Akkor miért korlátoznak másokat? Miért a saját véleményük számít egyedül helyesnek, vagy –gondolom, ez jobban tetszik- üdvözítőnek?

Nyilván ezen csorbák kiküszöbölésére alkották meg a felettébb elmés „kereszténydemokrata” fogalmat: ennek örve alatt nem kell se kereszténynek, se demokratának lenniük, mégis mindkettőnek nevezhetik magukat. Valahol zseniális és egyben szomorú is, hogy így van.)

Pont olyanok, mint a viccbeli kisegér, aki megkérdezi a hídon mellette lépkedő elefántot:

„Hallod, hogy dübörgünk?”

Itt az ideje kiutalni minden tagjuknak egy-egy nagy piros bohócorrot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.