Igazságtalan voltam az új felállással debütáló Eleven Holddal 2011-ben, meg kell követnem őket.
Először is amiatt, mert Zselenszky első lemezét (Melanchometer, 2008) gondolkodás nélkül megvettem, amikor megjelent – nemcsak rajongói lojalitásból, hanem amiatt is, mert nem tudtam letölteni (fujfuj), tehát meghallgatni máshogy.
A Négy című EH albumot viszont a zenekar kitette a honlapjára.
Amikor 2010 nyarán az első dal (ami később a lemez első dala is lett: Mi az, ami) meghallgatható lett, nemcsak tetszett, de egyenesen jobban tetszett, mint Zselenszkytől bármi (aki jóval aktívabb volt a szakítás óta eltelt három évben – igaz neki nem kellett új énekest keresnie).
Eléggé elcsodálkoztam magamon egyébként, hiszen Zselenszky-pártinak tudtam magamat.
Aztán egy évre rá a Négy címet kapott új EH-lemez már nem tetszett, összefolyt és jellegtelennek tűnt a zene és irritált az énekes meg a banális szövegek.
A múlt siratása miatt nem akartam észrevenni az új album nyilvánvaló értékeit.
eleven_hold_rockbook_1.jpg

Szerintem a régi Eleven Hold volt a legjobb magyar zenekar valaha:
Nap (Török-Zselenszky Tamás): ének, gitár, szöveg
Basa (Balassa Béla): basszusgitár
Dinky/Gyuszkó (ifj. Bodó Gyula): gitár
Psot (Joós Zsófia): hegedű
Robogó (Pábli Róbert): dobok
Robesz (Szili Róbert): konga, percussion.
hqdefault.jpg
Annak ellenére mondom ezt, hogy többszörös hendikeppel indultak nálam.
Eleve a stílus: magyar alternatív rock, aminek a zászlóshajói a szent tehénként kezelt Kispál és a Quimby – amiktől én úgy nagyjából kiütést kapok.
Szóval még a stílus legjobbjaival is vallatni lehetne, hát még a másodvonalával.
Aztán a sokszor vallásos-elvont szövegek.
A kegyelemdöfést pedig a gyakran kulcsszerepet kapó hegedűnek kellene bevinnie.
Nagyon nem szeretem ezt a hangszert ugyanis.
Namost ehhez képest: a Bodó-Zselenszky szerzőpár volt az én Szörényi-Bródym.
Karakteres ének és szövegek, karakteres zenei háttér, aminél a hegedű már tényleg csak a hab a tortán.
Külön ki kell emelni, milyen érzéssel teli Bodó Gyula gitárjátéka: némely szólója Brian May életművéből se lógna ki (pl. a Javallat vagy a Provisorium szólói mindenképpen ilyenek) és azért az, hogy valaki ennyi érzést és színt tud vinni a játékába, iszonyú nagy szó.
Eredeti színfolt volt a magyar zenében az EH, elsőre úgy hangzott nekem, mintha egy ír kocsmazenekar jammelne egy jókedvű Pearl Jam-mel.
(Miközben ír hatású legfeljebb a hegedű, a könnyedség és a derű miatt volt a zene.)
De az az érdekes, hogy mióta ismerem a zenéjüket, a korábban nagy kedvenc Pearl Jamről szinte teljesen leszoktam, az “Eleven Hold-hangulat” viszont évente legalább egyszer elkap és olyankor napokig vagy hetekig mást se hallgatok.

,,You know, they're congratulating the Stones on being together 112 years. Whoooopee! At least Charlie and Bill still got their families. In the Eighties, they'll be asking, "Why are those guys still together? Can't they hack it on their own? Why do they have to be surrounded by a gang? It's all right when you're 16, 17, 18 to have male companions and idols, OK? It's tribal and it's gang and it's fine. But when it continues and you're still doing it when you're 40, that means you're still 16 in the head.’’ (John Lennon, 1980)

mi0002107800.jpg

Rockzenei Arcképcsarnok

2017.08.30. 15:45

2001 - 2008

Chris Cornell és én

Címkék: cornell soundgarden audioslave

2017.06.20. 11:03

cc.jpg
 

"I am not your rolling wheels – I am the highway.
I am not your carpet ride – I am the sky.
I am not your blowing wind – I am the lightning.
I am not your autumn moon – I am the night... the night."

Mint vendég

Címkék: zene

2017.03.10. 11:30

http://b-oldal.blog.hu/2011/09/24/20_eves_a_nevermind

http://b-oldal.blog.hu/2011/11/26/a_nirvanat_ovezo_utalat_nyomaban

http://b-oldal.blog.hu/2012/01/03/the_music_the_music_2002

http://b-oldal.blog.hu/2012/02/03/ian_curtis_a_joy_division_es_en

http://b-oldal.blog.hu/2012/03/30/lou_reed_rehabilitalasa

http://b-oldal.blog.hu/2012/09/26/magikus_zenei_pillanatok

http://b-oldal.blog.hu/2013/04/27/the_rolling_stones_voodoo_lounge

http://b-oldal.blog.hu/2014/03/27/offspring_americana_903

Kurt Cobain 50

Címkék: nirvana cobain

2017.02.20. 11:37

12 éves voltam, amikor 1996 nyarán először hallottam a Nirvana zenéjét. Nagyon-nagyon telibe talált. Az volt az első találkozásom a Beatles-ön és a Rolling Stones-on túli zenével, pontosabban akkor ért a felismerés, hogy van ennél vadabb rockzene. (Ez nem teljesen igaz, hiszen "hallomásból" ismertem már az AC/DC-t és a Guns N' Rosest, hírből meg a Metallicát is.) Úgy elkapott, mint azóta semmilyen más zene sem. Pedig sok van, amit nagyon-nagyon szeretek, sőt ma már többet is hallgatok, mint Nirvanát.
De a legnagyobb kedvencek (köztük Cobain-ék is) örökérvényűek.
Lehet, hogy ma már csak átlag havi egyszer teszem fel valamelyik Nirvana-lemezt, de akkor ugyanúgy lecsavarja a fejem, mint 20 évvel ezelőtt. Hallgatom és pontosan értem és érzem, miért szerettem meg, miért ad olyan sokat, miért nem tudom megunni.
Kurt Cobain ma lenne 50 éves.

Nevermind 25

Címkék: nirvana cobain nevermind

2016.09.24. 08:26

Ma negyedszázados életem legfontosabb lemeze. 20 éve ismerem, legalább 2500-szor hallottam és nem tudom megunni. Mi lehet a titka? Az időtlen hangzás, amely annyira friss, mintha tegnap vették volna fel? Kurt dalszerzői és előadói zsenialitása? A Nirvana három tagjának karakteres, feszes és erőteljes összjátéka? Ezek mind együtt.

chinese_democracy_t-shirt_3.jpg
                    Mottó: „Seems like forever and a day.” (Guns N’ Roses: Prostitute)
 
Íme a lemez, ami jóformán mindenkinek csalódást okozott. Aki ’91-ben maradt le, annak azért, mert másra számított stílusban, hangzásban és színvonalban is. Aki szorgosan hallgatta a kiszivárgott dalokat, annak azért, mert mire végül megjelentek, talán már meg is unta őket és kevesellte az újdonságokat az albumon. Hisz nekünk csupán három dal jelentett újdonságot: Sorry, Scraped és This I Love. Magunkra vessünk, mondhatná erre Axl és végül is igaza lenne. Persze, ha biztosan tudtam volna, hogy a lemez egyáltalán valaha megjelenik, türelmesen kivárom, de ahogy telt az idő, egyre kevésbé tűnt úgy. Még a hivatalos honlapon bejelentett 2007. március 6.-i időponthoz képest is csúszott több mint másfél évet!

Valaki már igazán megmagyarázhatná nekem, hogy sokak számára miért fontos, hogy valaki meleg, cigány, zsidó vagy bármilyen más szempontból kisebbséghez tartozik? Azért, mert előítéleteik vannak? Miért nem az adott ember személyiségét és tetteit nézik? Minden társadalmi csoportban lehet találni pozitív és negatív példát is bármire. Attól, hogy valakinek jogos vagy jogtalan előítéletei vannak bizonyos csoportokkal szemben, az miért akadályozza meg őt abban, hogy az adott embert nézze és elvonatkoztasson azoktól a dolgoktól, amikről az adott ember nem tehet? Mert nyilvánvaló, hogy származásról, szexuális beállítottságról senki sem tehet, tehát: NINCS SEMMI JELENTŐSÉGE az adott személyt illetően!

g.jpg
Tegnap lett 45 éves Dave Grohl és ez jó alkalom arra a régóta tervezett visszatekintésre, melyben sorra veszem az eddigi Foo Fighters-lemezeket.
Szubjektív leszek és elfogult, ugyanis hosszú-hosszú évek óta a Foo a második kedvenc zenekarom a Nirvana után és évek óta őket hallgatom a legtöbbet (sőt, ma már jóval többet, mint azt a zenekart, ami révén megismertem őket). A One By One megjelenésekor merült fel bennem először a gondolat, hogy a FF lemezek életem filmzenéi – és végülis igen: bármikor szívesen hallgatom és általában jól reprezentálja a hangulatomat (amikor épp nem, akkor ott a Nirvana). Nagyon szeretem Dave Grohl hangját, ezer közül is felismerhető, annyira karakteres – és ritka az ilyen, még a rockzenében is. Kiemelkedő dalszerző és zseniális dobos – igaz, utóbbit a FF berkeiben elég ritkán mutatja meg, hiszen itt gitározik és énekel.

Nirvana Szubjektív

Címkék: zene nirvana cobain

2013.06.05. 18:23

unnamed2.jpg
Minden kétséget kizáróan a Nirvana életem zenekara.
12 éves korom óta (17 éve!) hallgatom és úgy látszik, hogy nem tudom megunni.
Persze ma már van, hogy hónapok is eltelnek, mire újra felteszem egy-egy lemezüket, de olyankor mindig rájövök, hogy ez a legnekemvalóbb zene, mert pont annyira zúzós és pont annyira popos, ahogy az nekem ideális.

Eleven Hold: Négy (2011)

Címkék: hold négy 2011 eleven

2011.08.08. 13:34

negy.jpg
„Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.”
De ez még hagyján. Olyan világban élünk, amelyben a Guns N’ Roses a gitáros Slash nélkül koncertezik és ad ki nagylemezt, az Alice In Chains Layne Staley énekes nélkül csinálja ugyanezt (igaz, egész más okból és sokkal vállalhatóbban). Az elmúlt években a legéletképesebb próbálkozás az új énekessel felálló zenekarok közül mindenképpen az Audioslave-é volt szerintem, akik azonban nevet is változtattak egyúttal. Nem véletlenül, hiszen hülyén festett (rapelt) volna egy rapelő Chris Cornell a Rage Against The Machine élén. Ezért a zenekar (ti. RATM) zenészei az új énekes mellé új nevet is választották maguknak (és nem mellesleg megcsináltak 3 igen ütős albumot) ahelyett, hogy a régit járatták volna le.

Meleg helyzet

Címkék: kdnp meleg felvonulás alaptörvény

2011.06.18. 22:45

Ha meleg volnék, igyekeznék a lehető legjobban (esetleg: az egyetlen helyes módon) viszonyulni ehhez a helyzethez (végső soron saját magamhoz): nem szégyellném, de nem is hivalkodnék vele, azaz nem vonulnék fel a mai meneten. Az, hogy az ember nem szégyelli szexuális irányultságát, még nem vonja automatikusan maga után, hogy büszke rá vagy annak kell lennie. Ahogy az, hogy nem kell rá büszkének lennie, nem jelenti azt, hogy szégyenkezzen miatta. Egyszerűen fogadja el, mint természetességet, hiszen az ő nézőpontjából az is, mivel nem tud másképp érezni, mint ahogyan érez, nem tud másokhoz vonzódni, mint akikhez vonzódik.

Nincs is ezzel baj, egy egészséges társadalomban legalábbis.

Ugyan mi közünk hozzá, milyen mások szexuális irányultsága?

Mennyiben is tartozik ez ránk?

Miért kéne, hogy zavarjon minket?

Ez az ember legszemélyesebb magánügye. Ezért nem kéne felvonulni sem.

Mr. Bin

Címkék: oszama bin laden

2011.05.03. 21:50

Végre megmurdált az a szakállas köcsög. Ritka nagy rohadék volt, közben meg azt hitte magáról, mekkora faszagyerek és mennyire kemény férfi, aki hű, de megmutatta. Hát egy nagy lófaszt! Előadta a nagy "igazságosztó" gurut, pedig csak egy szánalmas pojáca volt. Mit is csinált ez az ember? Bujtogatott mindenféle szerencsétlent öngyilkos merényletekre, meg repülők tornyokba vezetésére (hiszen ahhoz nem volt elég vér a pucájában, hogy saját magát áldozza fel) - aztán ahelyett, hogy bátran, igazi férfiként viselkedve odaállt volna, hogy tessék, ide lőjetek, 10 évig sunyi és gyáva módon bujkált a jól megérdemelt fejlövés elől. Ja és néha egy-egy videoüzenetben tudatta, "még élek" és fröcsögött az éterbe mindenféle üres fenyegetést. Csórikám igazi hangember volt, ebből is látszik. De ez még hagyján: ez a "hős arab harcos", ez az Igazi Férfi képes volt egy nőt (!) élő pajzsként használni, hogy ne őt érjék a golyók. Még a halála előtti pillanatokban se volt benne semmi méltóság. Hát nem szánalmas? Komolyan egy ilyen embertől rettegett az egész világ 10 éven keresztül? 

John Lennon Szubjektív

Címkék: lennon

2010.11.23. 21:32

image_2445.jpg
1. IMAGINE (1971)
Ez az album volt meg tőle legelőször (leszámítva ilyen-olyan válogatásokat) és hosszú ideig csak ez meg a Rock ’N’ Roll, mindakettő bakelitről másolva, dehát azon a lemezen nem saját dalok vannak. Sokszor van, hogy az a lemez válik örök kedvenccé egy előadótól, amit először hallott az ember, de ha mégsem, az biztos, hogy másképp viszonyul hozzá, mint bármelyik későbbihez, hiszen az adott album volt az, amivel megismerte és megszerette azt a zenét. Én azonban nem elsősorban emiatt tartom kedvencemnek máig, hanem mert ez a legkerekebb, legegységesebb dalfűzére, színvonalzuhanás és töltelékdal nélkül. (Nyilván egy hardcore Lennon-fan az Imagine-re köpköd és -mondjuk- a Two Virginst írja első helyre, de én annyira azért nem vagyok keményvonalas.) Sokak szemében ez A Lennon-lemez, a címadó pedig A Lennon-dal, bár a Yokoval felesben készített Double Fantasyból bizony többet adtak el – pedig meg sem közelíti az Imagine szintjét, viszont Lennon halálakor az volt az aktuális album (nagyon is friss volt, éppcsak, hogy megjelent) és a világméretű gyász miatt az emberek villámgyorsan szétkapkodták. Kilenc évvel korábban az Imagine sikere még kizárólag a zene zsenialitásában rejlett. Igazán tökéletes persze akkor volna, ha az eggyel korábbi album nyers hangzásával rendelkezne. Szívesen meghallgatnék egy spectortalanított stripped verziót.

In Your Honor

Címkék: cobain hommage

2010.09.01. 15:10

Hommage á Kurt Cobain...

süti beállítások módosítása