Valaki már igazán megmagyarázhatná nekem, hogy sokak számára miért fontos, hogy valaki meleg, cigány, zsidó vagy bármilyen más szempontból kisebbséghez tartozik? Azért, mert előítéleteik vannak? Miért nem az adott ember személyiségét és tetteit nézik? Minden társadalmi csoportban lehet találni pozitív és negatív példát is bármire. Attól, hogy valakinek jogos vagy jogtalan előítéletei vannak bizonyos csoportokkal szemben, az miért akadályozza meg őt abban, hogy az adott embert nézze és elvonatkoztasson azoktól a dolgoktól, amikről az adott ember nem tehet? Mert nyilvánvaló, hogy származásról, szexuális beállítottságról senki sem tehet, tehát: NINCS SEMMI JELENTŐSÉGE az adott személyt illetően!

Mégis, a guglin akármilyen (többségében magyar) hírességre kerestem eddig rá, a kereső kiadta a leggyakoribb kereséseket, élükön a „meleg” és a „zsidó” szavakkal. Teljesen abszurdnak tartom, hogy ezek szerint az internethasználók jelentős része ilyen lényegtelen dolgokon kattog. Mintha az adott ember munkásságán, megítélésén változtatnának bármit is olyan (itt lényegtelen, hogy pozitívnak vagy negatívnak tartott) dolgok, amikről nem is tehet! És nem mellesleg olyan dolgok, amikkel nem árt senkinek! Olyan dolgok, amikben semmi rossz nincs és nem azért, mert nem tehetnek róla. Egyébként sem. Basszus, 2014-ben tényleg még mindig ennyire korlátolt és szűklátókörű, abszurd módon kirekesztő és igazságtalan társadalomban élünk? Vadidegen emberek magánéletén kattogni! Tényleg nincs ennél jobb szórakozás? Mi közöm nekem ahhoz, hogy teszem azt Freddie Mercury meleg volt? Ártott ezzel nekem vagy bárkinek? Nem. Érződik a zenéjén? Nem. Kevésbé zseniális énekes ettől? Nem. Akkor most mi a franc van?? Bob Dylan kevésbé zseniális a származásától? Kevésbé nagyhatású? Nem. Akkor, kérdezem újra: MI A FRANC VAN? Ugyanezt kérdezhetném mondjuk Snétberger Ferenccel, a csodálatos gitárossal kapcsolatban is. Észre kéne venniük a származáson, egyéb lényegtelen dolgokon kattogó seggfejeknek, hogy azok az emberek, akikkel kapcsolatban ilyesmiken rugóznak, milliószor többet adtak a világnak, mint a „legárjább”, legheteróbb művészek együttvéve. Nem is beszélve éppen róluk, fröcsögőkről: ők a primitívségen és az agresszívan kirekesztő magatartáson kívül mi mást tudnak felmutatni? A középső ujjukat? Attól, hogy vesztes és sikertelen életet élnek, attól, hogy kizárólag olyan dolgokra tudnak büszkék lenni, amikről nem tehetnek (Férfi vagyok, Hetero és Magyar!) és emiatt semmi büszkeségre okot adó sincs bennük – attól még (és pont ezért!) le lehet szállni mindenkiről, aki tőlük eltér. És nemcsak származásban, magánéletben, hanem tehetségben, kitartásban, pozitív gondolkodásban is. Én is magyar, heteroszexuális férfi vagyok. Mégis kevés művészt tisztelek annyira, mint azokat, akiket felsoroltam.

Jobban pedig semelyik másik művészt.

A teljesítményt nézzük és a tehetséget! Olyan dolgokat, amik adott esetben joggal kritizálhatók, mert többé-kevésbé tehet róluk az adott ember. Csak így lehet vége annak, hogy tehetségtelen senkiket (Fankadeli? Romantikus Erőszak?) piedesztálra emelnek csak azért, mert Fehérek, Heterok és Magyarok – illetve annak, hogy zseniket elítélnek és megbélyegeznek azért, mert különböznek a nagy átlagtól. Miben is? Származásban? Arról nem tehetnek. (Snétbergert, Kulkát, Kern Andrást százszor „magyarabbnak” tartom, mint a melldöngető „nagymagyarokat” együttvéve. Milliószor többet adtak országnak-világnak, sőt: ŐK igazán adtak, adnak valamit. A fröcsögők a negatív impulzusokon és a koncentrált, tömény frusztráción kívül semmit sem tudnak nyújtani – azokra viszont pont, hogy semmi szükség.)

Még miben is különböznek ők az átlagtól? Tehetségben, kitartásban, kreativitásban. Ezekről valóban TEHETNEK (hiszen maga a tehetség is fejleszthető). Irigykedünk rájuk, mert látjuk, milyen ordító a különbség a javukra köztük és köztünk? IGEN. És hogy is reagálunk erre? Megpróbáljuk utolérni őket tehetségben, kitartásban, szorgalomban, kreativitásban? DEHOGY! Az túl macerás! Sokkal könnyebb fröcsögni, ráadásul olyan dolgok miatt, amiken ha akar sem tud változtatni, akiről szó van. Ez pont ideális, mert így örökre fröcsöghetünk róla! Ha a művészetét kritizálnánk, azon tudna javítani és még a végén megszeretnénk. (Illetve dehogy: ahhoz olyanná kellene válnia, mint mi magunk, ezáltal pont a művészete lényegét veszítené el - ami pont a személyiségéből fakad és amivel több nálunk. Az az ár túl magas, hogy Snétberger elmenjen gitározni a Kárpátiába: olyan hatást keltene, mint egy olümposzi isten az amőbák között.) Az nem jó! Hosszútávon úgyis csak az irigységet éreznénk, azt, hogy mennyire nullák vagyunk hozzájuk képest. Márpedig ha valamit, hát a nulla-érzést igazán nem tudja elviselni egy FHM! Van, aki fröcsög és azon siránkozik, hogy jaj szegény Magyarság, sőt egyenesen ebből csinál karriert, ráadásul ki is tüntetik érte (Kárpátia)! És vannak a fentebb felsoroltak, akik túllépnek e mai kocsmán, igen-igen, pontosan: az értelemig és tovább -  a szolgai osotbaságot pedig meghagyják azt FHM-eknek. És ez így is van rendjén.

Ami nem stimmel, az tőlük független.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.